Földi Péter kiállítása, Műcsarnok, Budapest, 2018. november 29 – 2019. január 20.
Földi Péter egyéni stilisztikája, morális tartalommal
bíró, szakrális ihletettségű narratívája az ember- és állatábrázolások
szimbolikus tartalmait kozmikus érvényűvé tágított összefüggéseiben ábrázolja.
Művészetére Csontváry, Tóth Menyhért és Vajda Lajos is hatással volt,
megérintette Van Gogh moralizáló, vallásos ihletettségű s egyre inkább a lélek
és természet kisugárzásának, szinte belső energiájának visszaadására törekvő
művészete. Szellemiségük rokonsága azon az egyéni látásmódon alapszik, mely
által a vizuális megfogalmazásban rejlő üzenet s annak jelképrendszere jóval
túlmutat a látványon, miközben messzire kerüli az izmusok felszíni sablonjait,
s ha merít is, direkt módon nem kötődik stílusirányzatokhoz, mert formanyelve a
belső késztetés általi üzenethez leghívebb kifejezést keresi.
Mitikus, archetipikus szimbólumrendszer bontakozik ki
az ősi, mélyen gyökerező tartalmak által. Motívumai által játékosnak tetsző,
lírai, szürreális világában a madár, lélek, nőiség, az embrió- vagy fiókaszerű
élőlények, a tojás és fészkek motívumkincsének képalkotása térérzületet is
kelt, ám az alapvetően síkszerű képek dekorativitása a Földi-formavilágban
gyökerezik, amely sajátos határmezsgyét képez ábrázolás és emblematikus
stilizáció között. Ábrázoló, ugyanakkor egyszerre elvonatkoztató, és éppen ez a
nagyszerű, ahogy a kútból valami más lesz. Megtanulhatunk nézőpontot váltani,
elrugaszkodni, nyitottá, befogadóvá, kíváncsivá és képlékennyé válni, vagy
inkább mindezt megőrizni, hiszen ez a képesség a gyermekek sajátja. Képzeletük,
ezáltal szabadságuk korlátlan, s ez a „tudás” a legerősebb ösztönös kapocs
valamiféle mélyben gyökerező egyetemes forma- és jelentésrendszerhez. A
gyermekrajzok egyszerű naivitása, ábrázoló, de tömörítő, a dolgok lényegiségét
kiemelő belső kohézió, által megfogalmazódott jelképiség. Különböző
tulajdonságok, karakterek „vándorolnak” átjárhatóságot mutatva az ember-állat,
állat-ember megjelenítésben, és a motívumok köztük húzódó viszonyrendszer a
létezés alapjait, igazságait igyekszik magába tömöríteni. Az ég és föld, fent
és lent sem meghatározott, a mindent körülölelő éterben bomlanak ki a
viszonyrendszerek, többé vagy kevésbé primer jelenésrétegek. Hasonlóképpen a
formák, színfelületek kapcsolódása a kontúros zártság ellenére is összetettek,
ezáltal a képzelet és értelmezés előtt nyitottak. A meghatározhatatlan,
megfoghatatlan környezet általi lebegés a valóságtól elemelve, más szférában
létezőként jeleníti meg az emblematikusan fókuszba helyezett, szimbolikus erejű
motívumokat és cselekvéseket, ugyanakkor a kitágított jelentés a kozmikus létbe
vetettség révén védtelen kiszolgáltatottságot is sugall. A szín- és formavilág
által létrehozott dekorativitás megragadja a figyelmet. A nagyobb méret
körülveszi, szinte beszippantja világába a nézőt, de a komponálás által a
kisebb képek esetében is jól érezhető a „rész-érzés”.
A szakrális szimbolika jelentős részt képez a
művekben. A kör szimbolikus mivoltának jelentősége ott van az ősi
napkultuszokban, a keleti mandalákban, és megjelenik akár a népművészet
motívumkincsében is, a természetközeli, falusi életből táplálkozó létmetaforákban.
Visszatérő eleme tehát a Földi-képeknek a koncentrikusság, mint valamiféle
sűrűsödés, kezdet, születés, egyfajta embrió (a mag, mint életcsíra
hasonlóképpen), melynek burka óv és elválaszt egyszerre, áttetszősége révén
„nyitott”, és elkülönültségében is beleolvad a környezetébe azzal sajátos
egészt, egyet alkotva. A tojás hasonló gondolatiságot idéz, ám annak zártsága,
törékeny héja kissé más megvilágításba helyezi az értelmezést. A jószágokat egy
helyre összetömörítő karám ennek – a maga óvó és elkülönítő mivoltával – egy
jelentésmódosulással bíró változata. A jelen esetben fonott karám Krisztust
idéző szimbólummá válik, ahogy a hatalmas, az egész felsőtestet elfedő kenyeret
idéző kör, annak kereszt alakú bemetszése, mintegy a saját testen sebet ejtő
momentum ugyancsak a krisztusi szeretetre, gondoskodásra, önfeláldozásra tett
utalás. A kör a felülről nézett kút motívumában is visszaköszön, és a mélyből
fakadó, tiszta, életet jelentő víz szintén szakrális jelentéshez kapcsolható.
A létezés, teremtés misztikuma hatja át Földi Péter
képeit, s az állat- és növényvilág „nyelvén” válik emblematikussá a születés,
növekedés és kifejlődés, így válnak a paraszti világ mindennapos cselekedetei
szimbolikussá, szinte szakrális tetté. A szántás-vetés momentuma, a mag, a
sarjadás, ahogy a hal és a hajó, a tojás vagy a fészek motívuma is jelentős
többlet tartalommal bír, amit számos részlet árnyal visszásságokra, lehetséges
szerepcserére, nézőpontváltásra tett utalásokkal. Felfigyelhetünk például a
madárra, amelynek csőre fogazott, mintha csak tépőfogai között tartaná az
inkább kígyónak tetsző kukacot. Egy másik képen egyszerre láthatunk
mezőgazdasági munkaként azonosítható jelenetnek, boronálásnak és valamiféle
fenyegetőbb történésnek, hiszen az üres térben lebegő, szárnyaló igahúzó és a
belekapaszokdó ember kettősét a nézőpontváltások (az ősi ábrázolásokon, a
gyermekek rajzában és a naiv művészetben is megfigyelhető ún. legjellemzőbb
felület elve szerinti megjelenítés) miatti kibillenés következtében, mintha egy
sziszifuszi csapdahelyzetben lennének, rájuk van kötözve, ezáltal folytonosan
utánuk halad az éles hegyével feléjük meredő, föléjük magasodó szerkezet. Ennél
sokkal konkrétabban jelenik meg egyik festményén maga a csapda, ahol a kismadár
a fogak közé szorult, miközben a sebet ejtő, végzetet magában hordozó szerkezet
alakjában, megformálásában a tojásforma is felidéződik. A kiszivárgó vér
összemosódik a szorosan mellette levő két másik madárral, mintha csak a
testüket rajzolná ki. Az ösztönösen társat kereső páros lét, a saját vérünk
megtestesülése az utódban, valamint az önfeláldozás és az áldozati szerep
elgondolkodtató elegye jelenik meg a madár közismerten lélekszimbólumként
számon tartott ábrázolásában.
Földi ugyanakkor megfesti az emberpárt az élet, az újjászületés
jegyében összesimulva, amely a természet lágy, nyugalmat árasztó zöldjével van
borítva. Az alig kivehető, jelzésszerű ágykeretben a ház falait is láthatjuk,
mely az otthon kereteit képezi, s ebben a megszelidített állat karámjára is
asszociálhatunk. Bensőséges együttlétük a befogadás,
megfoganás és születés csodája, az – ártatlanság elvesztésével nyert – élet
ciklikussága általi folytonosság. Különösen megkapó ezen gondolatfolyam
esetében a nő és a kismadár összekapcsolása.
A lírai, légies és karcsú szobrok ugyanezt a
gondolatiságot, szemléletet és formavilágot hordozzák. Földi szándéka szerint a
művek egymás mellett, összeállva egy nagy egésszé, egymást kiegészítve
rajzolják ki a „nagy történetet”. Csendesen, esendően, szeretettel és jobbító szándékkal.
Az emberiség „kikupálódásának” folyamatában a túlzott racionalizmus, a
pragmatikus, haszonelvű technika bűvöletében élő szemlélet rombolja az ember
pszichéjének fogékonyságát a spiritualitás iránt, a gyökerek iránt, ha
belegondolunk, hiszen ez minden jelentős kultúra lényeges táptalaja, alapja
volt. Világkép és egyben morális tartalom fűződött hozzá. Válságát a fásult
kiábrándultság jelzi, ami a hite vesztettség kaotikus bizonytalanságát szüli.
Sem a hiszékeny babona, sem a hideg ráció szélsőséges egyeduralma nem vezet
jóra, és sem egyik, sem másik elvetése nem vall bölcsességre. A gyökerek
megtagadásával azonban lehetetlen „építkezni”, mert szertefoszlik az alap, s
csak az ingoványos marad. Földi Péter – természetes közegéből fakadó –
vonzódása ehhez a sajátos szimbólumrendszer iránt fogékony szellemiséghez
egyfajta belső, az emberből szükségszerűen rendre feltörő hiány pótlására
törekszik, hogy rámutatva valamiféle lényegre remélhesse
fontosságának felismerését, hogy az üdvös egyensúly megmaradjon. Mert miközben
a szemlélő a festői szándék megértésére tett erőfeszítéseken keresztül a
„megfejtésen”, a képek felfejtésén „dolgozik”, a vizuális és gondolati síkon
történő elmélkedésével – az alkotás önelemző és öngyógyító mivolta melletti
másik fontos tényező – teljesül a véráramba való bekapcsolás által a közönség,
a közösség „érzékenyítése”.
Új Művészet Online, 2019.01.17. – Az archívum már nem elérhető.
