Kovács Kitti: Mozgások az állandóságban, Art9 Galéria, 2015. dec. 9 – 2016. jan. 15.
A fiatal festőművész, Kovács Kitti művészetét
rendkívül érzékeny, visszafogott színvilágú, atmoszférikus festészet jellemzi.
A korábbi művekben egyfajta „belső táj” kivetülése volt tapasztalható, s ezen
lírai hangvételű, végletekig redukált, absztraktba hajló meditatív alkotásokat
követően a természeti elemek felerősödtek a festő képein, miközben az organikus
létforma által lélekkel teli absztrakció jött létre. A mostani kiállításon
látható művekben kiteljesedve, megtalálva a keresett utat, ezt a két minőséget
kapcsolta össze, egyesítette Kovács Kitti. Költőiséggel telt festményeit
lágyság hatja át, s metafizikai töltetű finom és érzékeny festészete valamiféle
lét-folyondár. Találóan fogalmazza meg mindezt a művész a kiállítás
címében: Mozgások az állandóságban.
Kovács Kitti absztrakciója nem hideg formalizmus.
Redukáltsága egyfajta magától értetődő puritanizmus, melyben a leheletnyi
elmozdulások rejtik az üzenetet. Expresszivitása a finoman modulált
színkezelésben, a tér- és fényviszonyok általi komponálásban rejlik, s
ösztönösségét jó érzék vezeti.
Belső történések lenyomata minden mű, ahol az alkotó
minden egyes vonás, rétegződés, visszatörlés által tesz vallomást a vásznon.
Kovács Kitti eme sajátos atmoszférikus festészetében, a vegetáció általi
asszociációban a fragmentumok és a „kapcsolódások” sugallta energiákat kell
megéreznünk. Minden létező egymás mellett élése organikus egységbe fonódik,
szervesül, de ez az egység nem tökéletességet jelent, inkább egy bonyolult
szövedék dinamizmusaként írható le, ahogyan a harmónia is valamiféle
pillanatnyi, mulandó, törékeny egyensúlyi állapot. A belső érzelmek
feltolulása, mint a vízfolyam áramló sodrása, kibillent a nyugvópontból, s
felborzolja az állóvíz feszített, rezzenetlen tükrét. E felszín alatt
ismeretlen örvények munkálnak. Kiáradás ez, ami hullámot korbácsol s rezgést
kelt a térben. Benne s általa elegyedik minden. A kozmikus egyesülés lüktetése
belső erők dinamizmusa, különböző minőségek összjátéka, és ebben megfoghatóvá
válik a kiáradó és befogadó mozzanat összefonódása. Még ha elsőre furcsának is
hangzik, gyakran a mozdulatlanságban feszül a legtöbb energia és sűrűsödik a
legerősebb áramlás. Visszafogottságában elfojtott izzás dolgozik, mely újra és
újra megmutatkozik abban, ahogyan a festményeken átszűrődik egy-egy felület a
másikon, és a festő bepillantást enged a mélyebb „térségekbe”, melyeket az idő
és az érzelmek egymásra rakódó rétegeinek vékony hártyája borít. Olykor
felsejlik, felszakad és kivillan a legbenső és rejtőző, ily módon feltárulva
egy erőteljes gesztusban a vásznon.
Kovács Kitti műveiben a „rétegek” átjárják egymást, s
pulzálásuk a szüntelen alakulást idézi meg, a formálódás és a feloldódás
kettősségét. Megérezhetjük általuk a pillanatnyiságban rejlő időtlenséget,
mert nem más ez, mint a folytonos változás állandósága. Az energiák
oda-visszahatása vég nélküli folyamat, mely a kiegyenlítődésre törekszik,
nyugvópontra. Folyton-folyvást csak törekszik, olykor lecsendesedve,
megpihenve, majd újabb impulzus által erőt merítve tovább folytatva örökös
táncát.
Élet és Irodalom, 2016. január 8.
