Vonallá vált lélek – Szalay Lajos rajzai,
Széphárom Közösségi Tér, 2015. okt. 21 – nov. 27.
A Jászi Galéria által a Széphárom Közösségi Térben
megrendezett Szalay-kiállítás a művész életének és munkásságának Argentínában
töltött periódusában (1948-60) készült, a hazai közönség számára eddig
ismeretlen rajzi anyagot öleli fel. A kiállításhoz kapcsolódva egy szép
katalógus is született a kurátor, Szeifert Judit bevezető tanulmányával.
Szalay Lajos művészete a temperamentum- és
gondolkodásmódbeli különbség ellenére nagy hatást gyakorolt az argentin
grafikára. Több önálló kiállítása is volt ez időben, albumai jelentek meg,
miközben Buenos Airesben tanított is, s lelkiismeretes pedagógiai tevékenysége,
mesterségbeli tudása és műveltsége sok növendéket vonzott maga köré, olyanokat
mint Carlos Alonso, Martinez Howard, Benítez. A magyarországi történések,
viszonyok miatt nem tért haza, de az aktuális eseményekre való nyílt és
érzékeny művészi reagálása miatt el kényszerült hagyni Argentínát, s az
Egyesült Államokba utazott. Szabad, új utakat nyitó rajzi stílusának itthon is
számos követője lett, ám az igazság az, hogy sokszor ez csak formai átvételt
jelent, stiláris hatást.
A „latin vér” látszólagos könnyedsége és vidámsága
mögött is ott lapul az embert szorongató kétely, félelem és a
magárahagyatottság érzése. Az alapérzelmek és -konfliktusok ősidők óta
változatlanul jelenlevők. Szalay, mint vallotta, nem akart mindenáron modern
lenni, jól akart rajzolni. Hogy mit jelent jól rajzolni? Nem annyira a „külső
héj” tökéletességét, mint sokkal inkább a „belső szerkezet” feltárását, mely
sajátos törvényszerűségek szerint működik. Szalay konvencióktól mentes
figurativitása a valósághű ábrázolástól távol áll, de a rá jellemző realitástól
elrugaszkodó torzításában, mely a lényeget emeli ki és a belső történések
kiáradása, nincs önmagáért való vonal. Gesztusait ösztönösség vezeti. Önkiíró,
belső késztetésből születő és táplálkozó, sajátos vonalszövete egyfajta áramló
folyam. Létrejötte a szellem és a szív, az érzelmek dinamizmusa által diktált,
s az alkotófolyamat felfokozott állapotában életre hívott vonalfolyondár.
Művészetének sajátossága a vonalak intenzitásában, összesűrűsödésében és
szétválásában, elhalásában és túlfeszítésében, a síkok összecsúsztatásában, a
térképzetek megbontásában, valamint a motívumok kapcsolódásában rejlik, s a
szinte szerkezeti hálóként egymásra épülő vonalakból születik meg a mű. Rajzi
világa lírai, nyers, szikár, stilizált és expresszív vonalvezetés összjátéka.
Jellegzetes, groteszk képi megfogalmazása az elmozdulásokkal, torzulásokkal,
anomáliákkal az élet mintázatát követi. Filozófikus, morális kérdéseket is
felvető kompozícióiban, melyekben a humor is ott van, toposzok, mitológiai és
bibliai előképek is felsejlenek, miközben alkotásait a személyest egyetemessé
tágító attitűd jellemzi, ily módon az egyéniben az általános érvényű jut
kifejezésre. Az „üzenet” azonban nem egyszerűen jelképekben, hanem a
kifejezésmód által nyilvánul meg. Találóan használja Supka Magdolna a drámai
groteszk kifejezést Szalayval kapcsolatban a 2013-ban megjelent A
drámai groteszk című tanulmánykötetében.
Szalay Lajos egyedi grafikái a szövegekhez lazán
kapcsolódó alkotások. Bízott benne, hogy mondanivalója illusztrációként, a
könyvek által több emberhez jut el. A Karamazov-illusztrációk fontosságát
mutatja, hogy a témához újra és újra visszatért. Dosztojevszkijhez és
Tolsztojhoz való kapcsolatát egy 1982-ben D. Fehér Zsuzsával készített
magnóbeszélgetésben így írja le Szalay: „Én ezt a két írót nem látom, nem
olvasom, én ezeket élem.” Rendkívüli intuitivitásának a későbbiekben is
tanúbizonyságát teszi.
A La Tragedia dell’ Ungheria (El
drama de Hungria, 1957) az 1956-os magyarországi forradalom hatására született
rajzsorozat, melynek elkészítése a rádióban elhangzott hírekre történő
azonnali, spontán reakció. Nem illusztrációs alkotófolyamat része, hanem a
művész érzelmi megrendülése; a pillanatnyi érzelmi állapota diktálta, a
hallottak erőteljes impulzusa által vonalkötegekbe tömörített feszültség
lecsapódása, a művészt átjáró gondolatok fekete tus rajzolata általi
kifejeződése. Érdemes felidézni Goya A háború borzalmai (Los
Desastres de la guerra, 1810-12) című grafikai sorozatát.
Szalay Lajos rajzai drámai vallomások, lírai
megnyilatkozások a lélek mélységeiről, melyekben az emberi létezés sokrétűsége
érzékelhető, s bennük élethelyzetek, lelkiállapotok, melyekben az egyén örömei
és vívódásai ismétlődnek. Ily módon létjogosultsága és érvényessége korokon
átívelő.
A kiállítóhely egy külön termében, párhuzamosan,
Szalay életművének híve és támogatója, Sergio Moscona kortárs argentin
képzőművész alkotásait is megismerheti a közönség.
Élet és Irodalom, 2015. november 6.
